Néha úgy érzem, a gimi olyan hely, ahová a társadalom csak abból a célból küldi a fiatalokat, hogy letesztelje, van-e elég kitartásuk ahhoz, hogy megbirkózzanak a való világgal.

Hiába gondolok minden percben a nevetésére, mégis némán hallom vissza az üres csendet. De ha a csönd már túlságosan is felülmúlja a nevetést, én már csak esetten nézek lefelé és suttogom magam elé: hiányzol..

A szobámban ledőlök az ágyamra és bámulom a plafont, amíg rá nem jövök, milyen szánalmas, és kinyitom az éjjeliszekrényemen hagyott könyvet. Elmerülök a sztoriban: fiú és lány, egymásnak teremtve, időtlen szerelemben. Bárcsak beléphetnék a könyvbe és ott lehetnék örökké, hogy az ő életüket éljem.

Ez az első csók, amelynek mindketten tudatában vagyunk. Egyikünk sem beteg, egyikünk sincs magán kívül a fájdalomtól, egyikünk sem veszítette el az eszméletét. Az ajkunk nem forró a láztól, és nem is jéghideg. Ez az első csók, amely megdobogtatja a szívemet. Forró és különös. Ez az első csók, ami után várom a következőt.

- A világ szörnyű hely.
- Nem, a világ nem szörnyű, és az emberek sem azok. Jók akarnak lenni. Valami rosszá teszi őket, valami letöri őket, amitől bekattannak. Mindig vannak jelek, tünetek, mielőtt valaki idegösszeomlást kap.

Nem tudom, mi lesz ezután. Nem tudom, meddig tart. Nem látom a végét. A jövő számomra már nagyon rég elveszett. Csak az itt és most van, a múlttal megmérgezve. A jövő ismeretlen. Félek az ismeretlentől. A holnaptól. Minden egyes elkövetkezendő perctől.

Tudom, nem hiszel a sorsban. Nem hiszed, hogy előre meg lehet írva, milyen feladatod van a világon. De az egy dolog, hogy te nem hiszel benne... attól még munkálkodhatnak olyan erők a világon, amelyekről nem tudsz, vagy nem vagy hajlandó tudomást venni róla. Ezt fogadd el, kérlek!

Néha nyitva kell hagynunk az ajtót, és engedni, hogy besétáljanak rajta. Talán egy férfi, vele együtt a szerelem és a boldogság, talán egy jó hír, amitől napjaink máshogyan telnek, talán egy barát, aki visszaadja mindazt, amit eddig az évek eloroztak. Csak ne felejtsük el nyitva hagyni az ajtót! Mind várunk valamire. Mindannyian álmodunk.

Szerelem volt első látásra, utolsó látásra, örökkön-örökké tartó látásra.

Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta, a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: ˝boldog˝. Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet...

A nevetés tisztít és gyógyít. Nem tudom, hogyan működik, de rendszeres adagokban írnám fel receptre mindenkinek.

A hazugságok kanos kis szemetek, úgy szaporodnak, mint a nyulak és ugyanolyan őrülten ugrándoznak jobbra-balra, az embernek igyekeznie kell számon tartani őket.

Felismerni azt, hogy lehetőségeim vannak: az emberi szabadság jele. Dönthetek. Választhatok. Minden rajtam múlik.

Az egyik embernek nagy álmai vannak, a másiknak kicsik. Bármilyen is a tiéd, a lényeg az, hogy soha ne szűnj meg álmodni.

Szeretem a könyveket, jobban, mint a filmeket. A filmek megmondják, mit gondolj. Egy jó könyv megengedi, hogy legyenek saját gondolataid. A filmek egy rózsaszín házat mutatnak, egy jó könyv viszont azt mondja, hogy van egy rózsaszín ház, de megengedi, hogy az utolsó simításokat magad végezd el, esetleg kiválaszthatod a tető stílusát, és leparkolhatsz előtte. Az én képzeletem mindig felülmúlta a filmeket.

A szerelmes szív olyan, mint az iránytű... A mutató sosem téved. Nem számít az sem, ha az üveglap eltörik, sőt még az sem, ha a mutató kiesik a szerkezetből, hiszen bárhogy legyen is, a kis tű rendületlenül a sarkcsillag felé fog fordulni.

Már nem gondolom, hogy a szerelem a gyengék sajátja lenne. Sokkal inkább a legerősebbeké. Akik hisznek egymásban, és az érzelmeikben. Az igaz szerelem valószínűleg vak hiten és sziklaszilárd bizalmon alapul, ami csak keveseknek adatik meg.

Az élet nem az óvatosságról szól! Hanem a kockáztatásról a boldogságról és az azt követő csalódásokról...

Néha nem csak a rossz emlékek tesznek szomorúvá, hanem a legjobbak is, amelyekről tudod, hogy nem fognak még egyszer megtörténni.

Ne rémítsen a szakadék álmaid és valóság közt. Ha a képzelet szárnyára vesz, meglesz a híd is hamar.

Nem vagyok átlagos, se tökéletes, de sokan így szeretnek. Nem érdekelnek az ismeretlen vélemények. Én azokat csak megvetem. Örülök, hogy más vagyok, mint egy átlagos lány. De mégse különc, csapodár. Csak egy furcsa tini, aki imád őrült lenni…

Ha valakit nem kapsz meg, jusson eszedbe:
lehet, hogy azért nem lehet a tiéd, mert valaki sokkal jobb vár rád.

Felejtsd el az összes okot amiért nem fog sikerülni, és higgy abban az egyben amiért fog.

Nevess magadon, és nevess az életen. Ne gúnykacaj vagy önsajnálattól tocsogó nevetés legyen ez, hanem gyógyír, csodaszer, amely enyhíti a fájdalmat, és segít megfelelő távolságból kezelni az adott pillanatban szörnyűnek látszó kudarcokat.

Van néhány olyan ember, akikkel nem kell minden nap beszélned, akik ezredszerre is végighallgatják tőled ugyanazt a történetet.. és ha te idiótaként táncolsz, vagy addig nevetsz, amíg már sírnod kell, akkor is azt mondják: igen, ő a legjobb barátom.

Mindig mondj igent a jelen pillanatra! Hiszen mi lehetne hiábavalóbb és esztelenebb, mint belső ellenállást tanúsítani azzal szemben, ami már van? Mi lehetne ostobább, mint szembeszegülni magával az élettel? Add meg magad! Mondj igent az életre, és meglátod, az hirtelen elkezd érted, s nem pedig ellened működni!

Boldogság. Mindenki szeretné elérni. Néhányan biztosak benne, hogy megtalálják, amint hazaköltöztek. Néhányan azt gondolják, megtalálják, ha új barátot szereznek. Néhányan azt remélik, megtalálják, amint legyőzték versenytársaikat. És vannak, akik nem keresik tovább a boldogságot, mert egy nap észrevették, hogy végig az orruk előtt volt.

Hibák, mind elkövetjük őket. Általában úgy kezdődik, hogy csupán jót akarunk, például titkolózunk, hogy megóvjunk valakit. Vagy kis távolságot tartunk attól a személytől, akivé váltunk. Néha nem is tudjuk, mekkorát hibáztunk, csak mikor már késő… Vagy időben észrevesszük, hogy jóvá tudjuk tenni. De minden hiba okkal történik, ezáltal megtanulod a leckét, amit máshogy sosem tanultál volna meg… Remélhetőleg nem követed el ugyanazt a hibát még egyszer.

Minél mélyebbre kerülsz, annál jobban értékeled majd a magasat. Minél jobban fázol, annál jobban fog esni a melegség. Csak az tudja igazán értékelni a jót, aki a rossznak minden skáláját végigénekelte. Érezd át a negatívot, értékeld, fürödj meg benne. És ha minden porcikád érzi már, ha a csontodig hatolt, akkor vagy felkészülve újra a napfényre, akkor nem fogja égetni a bőröd. Bármilyen forró is lesz, sütkérezni fogsz benne

.

Magadból kell magadnak adnod, motivációt csiholnod, olyan igazán megedzettet, ami aztán tűzön-vízen átvisz. Hiszen csak te vagy magadnak. Mindenki más ideiglenes átutazó. Ki rövidebb, ki hosszabb ideig marad az életedben, de nem kötheted a boldogságodat és a képességeidet másokhoz. Önmagadnak kell lenned minden körülmény között, és talán pont ez a legnehezebb. Egyensúlyban lenni minden életkörülményben önmagaddal.

Egyszer azon kapod majd magad, hogy szép lassan elfogysz. Adnál, de nincs miből. Mosolyognál, de nem őszinte. Olyankor kell átgondolnod: vajon kiknek adtál pillanatot? A kérdés csak az, hogy mikor veszed észre, hogy a másikat valójában nem is érdekled, és mikor képzeled azt ennek ellenére is, hogy ez nincs így. Mert van, amikor olyanoknak adsz energiát, akik valójában magasról tesznek rád és a mosolyaidra. Te vajon kire szánod a napjaidat, a pillanatokat? Gondold meg. Érték.

Játssz a Kékszeműekkel!

Van egy saját blogod, oldalad, facebook page-ed? Esetleg társszerkesztő vagy valahol? Akkor ez a poszt Neked szól! Mert most TE is segíthetsz. Pontosabban szólva, a te segítségedre is szükségem van.

Ha nem riasztottalak el, olvasd végig a bejegyzést, és ha úgy gondolod, játssz velem! Ismerkedj meg a kékszeműimmel :)

A Kékszeműek nem más, mint romantikus fantasy, besorolását tekintve New Adult regény.

Az ötlete nem egészen két évvel ezelőtt pattant ki a fejemből, akkor írtam egy darabig, aztán nem tetszett és félretettem. Ezt még eljátszottam kétszer, mire nem olyan régen úgy döntöttem, nem húzom tovább. És megírtam.

"Volt azért abban valami szerencsés is, ha az ember másnak született, mert néha adódott ebből előnye is. Nekünk például az, hogy könnyen kötöttünk barátságokat, alakítottunk ki közeli kapcsolatokat, mert nem fertőzött a bizalmatlanság és az ártani akarás.

Kékszeműek voltunk."

Rea és Aidan szeme egyforma. Mindketten az Akadémia különleges, zárt világához tartoznak. Rea elsős és Aidan negyedikes. Mindkettőjük feladta az életét, hogy egy újat kezdhessen el, annak a célnak szentelve, amire született: segíteni másokon. Rea tanul és Aidan tanít. De egy nap az egész világuk felbolydul, az állandó félelem és kilátástalanság szaga mérgezi a levegőt. Rea es Aidan küzdenek. Meg kell vívniuk a saját harcukat, meg kell hozni a saját döntésüket az élet "hogyan tovább?"-járól. Rea és Aidan menekülnek. A legfontosabb számukra, hogy biztonságban tudják azokat, akiket szeretnek. Aidannek sikerül megvédenie őket, Reának nem...

Egy romantikus fantasy történet sok mosollyal, csókkal és könnyel.

Néhány olvasói vélemény, amelyek elengedhetetlenek, ha egy könyv ajánlásáról van szó:

Brigi:
"Csak ajánlani tudom azoknak, akik szeretik a fantasyt, és igazán jót szeretnének olvasni. Tetszett ahogy Rea és Aidan szemszöge váltakozik, így mindkettejük gondolatával megismerkedünk, miközben észrevétlenül olvadunk bele az Akadémia mindennapjaiba. Természetesen szerelem, harc, intrika, gúny, minden előfordul, ám mindezek annyira jól felépítettek, mintha a magunk világára gondolnánk. Csak nekünk nincs szuperképességünk, bár, ki tudja...
A Kékszeműek ötlete, felépítése zseniális, a karakterek kidolgozottak, a helyet szinte magam előtt látom... Alig várom a megjelenést! Megérdemli a rá fordított időt!"

Melinda:
"Hmm... Hogy eddig mi jutott eszembe a kék szemekről? Nos, például unokahúgom, aki úgy tud rám pillázni azokkal a nyári égboltot idéző szemeivel, ahogy szerintem nem sok ember. Aztán eszembe jut a kedvenc kókuszos csokim reklámja, amikor egy kreolbőrül félisten kiemelkedik a vízből, és olyan szemekkel bámul a kamerába, mint az óceán kékje. Magamra is gondolhatok, a kevésbé jelentős szürkéskék szememre, amiről általában a viharfelhők jutnak eszembe, és melyek a családom nagy részének arcából tekintenek rám vissza...
De egy ideje más is eszembe jut... Egy könyv, egy történet, egy csodálatos ember tollából... A történet, mely akár rólunk is szólhatna, bármelyik egyszerű fiatalról, a kevésbé egyszerű kamaszproblémáinkkal, és a nehézkes felnőtté válásunkkal... De nem, mert ők mások...
Mert ők KÉKSZEMŰEK!
Ők azok, akik vigyázzák az álmainkat, terelgetik lépteinket az Élet ösvényén a helyes irányba, akikről nem is tudhatjuk, hogy léteznek, mégis ismerjük őket... Mondhatnánk rájuk, hogy őrangyalok, hogy csodatévők...
Ebben a történetben olvashatsz szerelemről, tépelődésről, szenvedélyről, szenvedésről, a jó és gonosz harcáról, mely a való világot is fenyegeti, és romba döntheti. Megismerhetjük egy másik világ szemszögét, mely létezését titokban tartva próbálja megmenteni a mi világunkat, az életünket..."

Heni:
"Ez a harmadik könyv, amit Nillától olvasok, bár már az elsővel sikerült elvarázsolnia. A Kékszeműek pedig teljesen olyan, mint Ő: lebilincselő és megnyerő. Már az első oldalaknak tudtam, hogy "igen, ez az, amire szükségem van". Néha nevettem, majd sírtam és földhöz vágtam volna magam a könyvvel együtt. Minden benne volt, amire szükség van ahhoz, hogy egy történet jó legyen."

Érdekel egy fiatalokról szóló regény leheletnyi misztikummal? Igazából itt nincsenek vámpírok, vérfarkasok meg ilyenek. Álmokat látó, angyalkék szemű srácok vannak. Viharok, sok esővel, jobb, felhőtlen napok meleg fénnyel. Szerelem, természetesen... Humor, barátság és elengedni tanulás. Hibák, álmok, remények. És esélyek... Te adsz nekik egyet?

Ha érdekel a regény beleolvasója, az alábbi linken jelezheted: ITT.

Ha pedig a játékhoz szeretnél csatlakozni, további információkért látogasd meg awww.valoszinutlen.blogspot.com webhelyet!

Tudod mi a szívás? Nézni, ahogy a kedves, törődő embereket átvágják, és nézni, ahogy a seggfejek pedig mindent megkapnak, amit csak akarnak.

Egy nap írni fog neked. Rá fogsz ébredni, hogy semmit sem jelent számodra. Ő csak egy srác. Csak egy srác, akire elpazaroltad az idődet, aki miatt jól akartál kinézni, akinek meg akartál felelni. Ő csak egy újabb rossz emlék. Eszedbe fog jutni, hogy mennyire kedveled, és mennyire hiányzik, de ezzel együtt mennyire utálod. És ahelyett, hogy újra izgatott lennél egy ilyen kis üzenet miatt, ami neked a világot jelenti, de neki semmit, csak menj a törlésre és folytasd az életed. Nem érdemli meg.

Gondoltál már rá valaha, hogy van valaki a világon, aki rád gondol, amikor nem tud elaludni? Vagy mosolyog már csak a neved hallatán is? Mi van, ha van egy ilyen ember, akinek te jelentesz mindent, de te még csak észre sem veszed?

Listákat írogatsz arról a fejedben, hogy milyen az ideálod, például legyen barna haja és édes hangja. Éles esze és lágy szíve, legyen jó humora, hogy megnevettessen, ahogy te gondolod. Legyen ilyen és olyan. És ez az egész egy baromság. Mivel az emberek nem holmi listák. Mindig is az az ember akartam lenni, aki ráébreszt valakit erre. Találkozni akarok egy emberrel, akinek a fejében meg van ez a lista, és egyáltalán nem illik rám, és szeretném megmutatni neki, hogy eddig nem is tudta igazán, hogy mit keres. Az emberek, akik azt hiszik tudják mit akarnak, becsapják magukat. Senki sem tudhatja igazából, hogy mit vagy kit akar. Egészen addig, amíg pontosan szembe nem találja magát vele.

- Minden rendben lesz.
- Ja, ezt mondja mindenki.
- Miért kell mindig ilyen pesszimistának lenned?
- ... Ja, ezt is mondja mindenki.

Végleg eldöntöttem, hogy az elég az elég, nem kérlelhetem többé az embereket, hogy maradjanak mellettem. Ebben a pillanatban hirtelen elkezdett hidegen hagyni, hogy mit gondolnak rólam az emberek, és azt hiszem ez volt életem legjobb döntése.

Egyik nap a kishúgom hazajött az iskolából és követelte, hogy vigyem el a könyvtárba, hogy kikölcsönözzön könyveket a jelnyelvről.
Én azt kérdeztem miért? Ő elmesélte, hogy volt egy új fiú az iskolában, aki süket volt és ő össze akart vele barátkozni.
Most, én itt álltam a húgom mellett az esküvőjükön és néztem, ahogy elmutogatja az "IGEN"-t.

Meglepő, hogy életünk egy pontján mennyire közel leszünk valakihez és aztán később ők teljesen idegenné válnak.Te átlépsz rajtuk egy szó nélkül. Egy egyszerű elismerő pillantás nélkül. Ez az ember, aki valaha annyira jól ismert, aki egyszer tudta a félelmeidet, a vágyaidat, az álmaidat, a múltadat, most keresztül sétál és egészen átnéz rajtad.

Mindannyiunknak megvan az a barátja, aki a legjobb párkapcsolati tanácsokat adja, ő maga mégis szingli.

A legjobb bosszú a boldogság. Mert semmi se őrjíti meg annyira az embereket, mintha látják, hogy valakinek tulajdonképpen jó élete van.

Boldogság, amikor nem akarsz elaludni, mert a valóság szebb, mint az álom.

Talán egy nap majd visszanézek ezekre az álmatlan éjszakákra, ahogy a nappali padlóján ülök, magam körül romantikus könyvekkel és a lehalkított tv-vel és képes leszek azt mondani, "ennél én erősebb vagyok".

Az emberek azt mondják, hogy megváltoztam. Nos, itt az igazság. Felnőttem. Már nem hagyom, hogy az emberek folyton megbántsanak. Megtanultam, hogy nem lehetünk mindig boldogok. Elfogadtam a valóságot.