OneRepublic - Love Runs Out (Audio)

Hisz a tegnap csak álom, a holnap csak látomás, de ha jól éled, a ma boldog álommá tesz minden tegnapot, és minden holnapot reménylátomássá. Várd hát nagyon ezt a napot! Így szól a hajnal köszöntése.

Bízz magadban, ha a tenger lángra kap, merj szeretni, mikor a csillagok visszafelé járnak.

Medréből kicsapva sok-sok ágra szakad az élet. Nehéz előre megállapítani, melyikben fogja sebesen hömpölyögtetni álnok, hitszegő árját. Ahol most elkeskenyedik, mint a folyó a homoksellőn, méghozzá annyira, hogy csúnya kavicsos fenekét is látni lehet - holnap megáradva zúdul tova bő vize.

Azt hiszem, életemben először éreztem, hogy "jól nézek ki". Érted? Arról a jóleső érzésről beszélek, amikor belenézel a tükörbe, és életedben először áll jól a hajad. Nem hiszem, hogy olyan sokat kellene törődnünk a testsúllyal, az izmokkal és a jó frizurás napokkal, de amikor minden összejön, az kellemes érzés. Tényleg az.

Hiszünk a mámorító jövőben, ami évről évre távolabb kerül tőlünk. Ma sem sikerült elérnünk, de sebaj, majd holnap gyorsabban futunk utána, messzebbre nyújtjuk a kezünket, és akkor majd egyszer, talán, tovább küzdünk hát, evezünk az ár ellen és sodródunk napról napra a tegnap felé.

Korlátok valójában nem léteznek, csak azok, amiket te állítasz - az is mind illúzió. Egyszer elhitted, hogy kell, hogy legyenek, mert másoknak is vannak, és máris leblokkoltad magad. De tudod, csak egyszer kell elhinned, hogy az élet többről szól, mint ácsorgásból és annak elfogadásából, hogy ez az egész csak annyi, hogy vagy, és nem történnek csodák.

Az én nagy döntésem az te vagy. Te vagy az, aki mellett ébredni akarok és akivel el akarok aludni, és minden mást csinálni e két dolog között. Mert végre választhatok, és én választok is. Én téged választalak.

A szerelem nem értelmes! Nem lehet logikával elérni vagy elfelejteni. A szerelem teljesen abszurd, de muszáj szeretnünk, különben elvesztünk. A szerelem halott - és az emberiségnek annyi. Mert a szerelem a legszebb dolog, amit teszünk.

Egy nap, valaki be fog sétálni az életedbe és meglátod, hogy miért nem működött soha, senki mással.

A férfiak csak fájdalmat jelentenek,
kudarcot, szenvedést, és azt az érzést,
hogy megállt az idő.

https://www.youtube.com/watch?v=Rbm6GXllBiw

A biztos megöl, de túléled, a kétely éltet, de belehalsz..

Lehetek akármilyen szép

Gyöngyházfény kagyló hátára írott festmény

Ha nem szeretsz, semmit nem érek…

Lehetsz akármilyen szép

Gyöngyházfény kagyló hátára írott festmény

Ha nem szeretlek, semmit nem érsz…

Úgy érzem az első nagyobb csalódás után már bármit kibírunk. Rájövünk, hogy nincs olyan ember, akit ne lehetne pótolni és elfelejteni. Idővel arra is rájövünk, hogy nem vehetjük magától értődőnek, ha valaki mellettünk van, mert bármikor elmehet. Ahogy mi is bármikor tovább léphetünk. És amit még megtanultam az első nagyobb fájdalomból az az, hogy értékelni kell a másikat! Nagyon kell értékelni. Nem szabad valaminek annyira hétköznapivá válnia, hogy ne küzdjünk érte! A mosolyokért, a szerelemért, a szép szavakért, a boldogságért - ezekért megéri küzdeni.

Ő az első szerelmed. Én az utolsó szándékozom lenni, bármeddig is kell várnom.

Amikor azt hiszed, hogy mástól kell a szeretet, mert akarod, görcsösen, betegesen, nagyon, magadhoz szorítanád és el sem engednéd... Az bizony csak azért van, mert azt, amire épp szükséged van, amire vágysz, azt csak magadtól tudod megszerezni. Senki mástól. Kierőszakolhatod, megszerezheted magadnak a törődést, de egy biztos: valami hiányozni fog. Nem leszel teljes. Boldog sem. Keresheted kint, bent lesz az, amire vágysz. Nem véletlenül maradsz egyedül. Merj eleget venni, hiszen van miből. Vedd észre, nyúlj le érte, és hozd fel.

Van az a pillanat, amikor már nincs kedved magyarázkodni, hogy mit miért érzel úgy, ahogy - olyankor már nem érdekel, hogy bárkivel bármit is megértess. Nem szomjazol a megoldásukra, megvagy nélküle is - de ne menekülj, akármennyire is egyszerűnek tűnne, ne zárkózz be, találj valakit, aki ugyanazon megy át, amin te. Nála lesz a kulcs. Megnyugtat és felemel a zavarból, amiből egyedül képtelen lennél felállni, mert magad sem tudtad, hogy miben vagy. Addig, amíg van, aki érti és érzi azt, amit te, könnyedén léphetsz még egyet. Nyugodtan, boldogan, mert nem vagy egyedül- más is érzi a pofonokat, azt a frusztrációt, azokat a nehézségeket, amikből neked is bőven jutottak.

Ne tedd mástól függővé a boldogságod, felesleges. Legyél kerek, egész, olyan, akinek egyetlen célja van, méghozzá az, hogy boldog legyen. Saját erőből, másoktól függetlenül. Legyél az, aki nem mástól várja el, hogy behozza az életébe a teljességet, hanem magának teremti meg azt, így tökéletesen tisztában van azzal, hogy az mennyit ér. Nem eszközként használja az embereket a maga boldogságához, hanem fényt hoz az életükbe, így vissza is kapja a fényt. Beenged, de csak azt hagyja bent, aki nem töri össze az életét. Azt, aki szebbé teszi, teljesebbé, új színeket mutat neki.

Ha azt akarod, hogy szeressenek, először merj szeretni. Nem félni, nem rettegni, hogy vajon most mi lesz, hanem egyszerűen nyitni. Nyitni mindig, kérdés nélkül, adni, bátran, még akkor is, ha a másik azt nem díjazza. Idővel rájössz. Rájössz arra, hogy ki érdemli meg és ki nem. Hogy ki tud bánni vele, és ki nem. Onnantól már egyszerű lesz. Kevesebb csapda, több szív – mástól is, másoktól is. Csak merd megnyitni a szíved és érezni még akkor is, ha az elején borzasztóan fáj. Csak csináld.

Eljön majd a nap, amikor senki szava sem tud majd letörni. Akkor már erős leszel. Nem fog érdekelni, hogy ki mit mond, hiszen egyetlen dolog lesz biztos számodra: méghozzá az, hogy Neked mi az igaz. Benned mi van, számodra mi jó, meg neked mit jelent. Történhet bármi, te biztos leszel annyira magadban, hogy lásd, mi a te utad, és mi az, aminek köze nincs hozzád. Ha nem látod, majd érzed. Ha nem érzed, majd tapasztalod. De egy biztos: egy percig se törődj azokkal, akik darabokra akarnak morzsolni. Az ilyen emberek mind gyengék. Gyengék és gyávák ahhoz, hogy saját maguk csináljanak valami tök jót a semmiből - helyette inkább maguk mögött is megsemmisítenek mindent, nehogy bármi is emlékeztesse őket arra, hogy ők is lehettek volna többek.

Merd megtenni azt, amit érzel: mondj igent vagy nemet, lépj ki vagy lépj be az ajtón, szakíts, vagy hagyd, hogy szakítsanak - ha kell, darabokra -, tök mindegy, tedd azt, amit érzel. Ha vibrál, hagyd kiteljesedni, ha elalszik, tartsd tiszteletben. Ha bánt, engedd el, ha épít, szeresd, figyelj oda rá, becsüld meg. Ha erősebbé tesz, ha a támaszod, támogasd te is őt. Szeresd, és merj szeretni, kimutatni, átölelni, mások előtt felvállalni - de leginkább merj önmagad lenni.

Nem hiszek az önfeláldozásban, ahogy abban sem, hogy egy nőnek mindenét oda kéne dobnia egy férfi miatt. A férfiak csak egyet tesznek az önfeláldozó nőkkel: megalázzák őket és igazán sosem veszik komolyan.

Ignotus - Akarom 

Azt akarom, hogy rám szorulj,

Azt akarom, hogy sírj utánam,

Azt akarom, ne menj tovább,

Azt akarom, maradj meg nálam,

Azt akarom, halkan nevess,

Azt akarom, szavad elálljon,

Azt akarom, szemmel keress,

Azt akarom, a szíved fájjon,

Azt akarom, add meg magad

Kegyelemre vagy pusztulásra, -

Azt akarom: engem szeress,

Azt akarom, ne gondolj másra.

Egy olyan fiút szeretnék akire számíthatok. Akinek elmondhatok mindent. Aki váratlanul megcsókol. Akivel kézen fogva sétálok. Aki hátulról átöleli a derekamat. Aki nem hagyja hogy szomorú legyek.

Amikor valakinek nem hisszük el az őszinte szeretetét, az azért van, mert nem tudjuk elképzelni, hogy valaki tényleg szeret.

Az a szó, hogy megbocsátani, görögül úgy hangzik, hogy aphiémi. Azt is jelenti, hogy elengedni, elbocsátani, figyelmen kívül hagyni, maga mögött hagyni. Amikor az ember feloldja magában a kötelékeit, amikor nem tapad valamire vagy valakire érzelmileg, sem gondolatilag, amikor fájdalmát és sértettségét maga mögött hagyva elengedi az egészet: az aphiémi. Amikor nem nézünk utána, mert nem a miénk többé: ez a megbocsátás.

Hányszor mondta nekem, hogy egy férfinak, egy igazi férfinak nincs joga megtörni... eltűrni, hogy a bánat elpusztítsa. És hányszor a lelkemre kötötte, hogy higgyem el: az idő majd elsimítja, rendbe hozza. Olyan gyakran emlegette, hogy tudtam: ő már alulmaradt.

Ki választja meg a lépéseinket tánc közben? Ki vezet minket őrült ostorokkal, és koronáz meg győzelemmel, ha túléljük a lehetetlent? Ki Ő, aki mindezt megcsinálja? Ki tiszteli szeretteink, az élettel amit élünk? Ki küld ránk szörnyeket és énekli, hogy sosem halunk meg? Ki tanít meg, hogy mi a valódi és, hogy miképp nevessünk a hazugságokon? Ki dönti el, miért élünk és halunk meg a védekezésben? Ki láncol le minket? És ki őrzi szabadságunk kulcsát? Mi magunk! Meg van minden fegyverünk, amire szükségünk van! Most pedig harcolj!

Álomháború című film 

Amit ez a lány a külvilágnak mutat, az csak egy álarc... El sem tudod képzelni, hogy valahol mélyen neki is mennyire fájhatnak dolgok. Erős lány... Amikor legszívesebben csak sírna, ő akkor is nevet..

Azt tenni amit akarsz, az szabadság.
Azt tenni amit szeretsz, az a boldogság!

Talán ez nem a boldog befejezésről szól, talán ennek az egésznek maga a történet a lényege.

Lányok! Ha olyan könyvet szeretnétek olvasni, ami megható, erős, romantikus, drámai, vagy csak egyszerűen meg akartok feledkezni mindenről és mindenkiről, akkor mindenképpen ajánlom a Csillagainkban a hiba című könyvet John Greentől. Elképesztően gyönyörű! Imádom.

Hiszek a csodákban, mert látom őket, minden áldott nap. Varázslatot a mosolyokban, megvalósult lehetetleneket, körbevesznek, boldoggá tesznek, erősebbé, hisz megadják a reményt, hogy bizony ami egyszer volt, amit már átéltem, bármikor visszajöhet.

Megeshet, hogy valaki, akit szíved mélyéből szeretsz, megbánt vagy csalódást okoz neked, és akkor minden túlontúl bonyolultnak vagy egyenesen értelmetlennek tűnik majd. De soha ne feledd: minden véget ér egyszer, és semmi sem marad változatlan. Minden egyes nap új kezdetet rejt, és nincs olyan szörnyű sötétség, amelynek a végén ott ne pislákolna a remény.

Mikor utoljára láttalak, csillogtál, úgy fájt hogy nem vagy az enyém, most csendben nézlek és csak az fáj, hogy mennyire nem fáj semmi.

Jó néha a sötétben a Holdat nézni, hosszan egy távoli csillagot idézni, jó néha fázni, a semmin elmélázni, tavaszi esőben olykor bőrig ázni. Jó néha magamat csak úgy elnevetni, sírni, ha fáj, remegni, ha félek. Olyan jó néha érezni, hogy élek!

Sziasztok! Először is, bocsánat a kimaradásért, de kórházban voltam és most vagyok olyan állapotban, hogy képes vagyok a bloggal is foglalkozni. Most már megpróbálom hozni az idézeteket, de nem ígérek semmit, sűrű hetem lesz! :(