És ez éppen elég ok.
Hiába gondolok minden percben a nevetésére, mégis némán hallom vissza az üres csendet. De ha a csönd már túlságosan is felülmúlja a nevetést, én már csak esetten nézek lefelé és suttogom magam elé: hiányzol..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése